A pumi az egyik legkevésbé ismert magyar fajta. Még a legmegrögzöttebb kutyások is inkább csak névről ismerik, és első látásra nemigen tudnák megkülönböztetni egy-egy becsületes keveréktől.

A pumi tipikusan közép-európai termék, a szakértők a puli és a nyugati terelőkutyák kereszteződésének tartják. A nyugati atyafiságból a leglátványosabban a terrierek járultak hozzá mai külsejéhez.

Drótkerítéses házban lakó pumi, ha sokat dugdossa ki az orrát a lyukakon, hamar lekoptatja fejéről a szőr nagyját. Ilyenkor látszik, hogy háromszögletű, tipikus terrierkobakja akár egy foxié is lehetne.

Máig munkakutya, az egyik leggyakrabban használt pásztoreb. Ebben a minőségében igazi ezermester. A birkákat kizárólag lelki terrorral tereli, hogy a harapások ne károsítsák a gyapjút, a marhákat már megcsipkedi – ellenkező esetben nem vennék komolyan, és egyszerűen ügyet sem vetnének rá. A legkeményebb meló a disznócsorda kordában tartása. A sertések, ha feltűnik a láthatáron a gazdasszony a moslékosvödrökkel, veszett Michael Jackson-rajongókat megszégyenítő imádattal indulnak rohamra. Nem könnyű ajtót nyitni-csukni, a vödrökkel beoldalazni és tartalmukat a vályúba önteni, ha közben egyfolytában az ember fülébe röfögnek. Ezen a kilátástalan káoszon a pumi a másodperc törtrésze alatt lesz úrrá – a disznók olyan illedelmesek lesznek, hogy még Windisch-Gratz Katalin is szívesen elköltené velük az estebédet. A pumit egyes vadászok vaddisznós kutyának is használják.

Az egyik legnevesebb magyar pumitenyésztőt még az ötvenes években meglátogatta egy ismerőse, akinek a férje disszidensként hagyta el az országot. A két nő egy pumi kíséretében sétált le a Déli pályaudvar előtti villamosmegállóig, ahol számosan várakoztak. Hirtelen, mielőtt befuthatott volna a tuja, a kutya vadul nekitámadt egy jól öltözött hölgynek. Mint utóbb kiderült, ő volt a disszdensfeleségre állított nyomozó. Columbo hadnagy azért tart bassetet, mert ő egyedül is boldogul.

WINKLER RÓBERT: KUTYASZORÍTÓ című könyvéből.